Szent György szobrok és festmények

Jánó Mihály művészettörténész írása

  Idén a járvány miatt elmarad Sepsiszentgyörgy hagyományos tavaszi, Szent György-napi ünnepe. A színvonalas rendezvény elmaradásával keletkező űrt kis mértékben talán pótolhatjuk azáltal ha itt, ahol egész évben jelentős kulturális élet folyik, és a művészeti alkotásoknak értő hívei vannak, előkeressük a rossz felett győzelmet arató Szent György lovag alakját az erdélyi, illetve a székelyföldi képzőművészetekben.

   Szent György mártír lovagot, mint a nyugati és a keleti egyház rendkívül ünnepelt szentjét, a világ számos országában patrónusként, védőszentként tisztelik. Életét és legendáit sok ország, tartomány és város zászlóján és címerében, vagy képzőművészeti alkotásaiban megörökítették. Vallásos tisztelete a templomok titulusában, névadásában is megnyilvánult.

   Szent György alakjának hitelességét nem igazolta a történeti kutatás, az egyház martyrologiumában viszont évszázadokon át ókeresztény vértanúként szerepelt, feltételezett életeseményeiről csak az 5. századtól feljegyzett szentéletrajzokból (hagiográfia) értesülhetünk. Ezek szerint Szent György nagyvértanú, katona Kappadókiában (Törökország) született. A keresztény nevelés után katona lett, s Diocletianus császár uralkodása (284-305) alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor György, aki már magas rangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a császári udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. 303. április 23-án végezték ki Nikomedia (Izmir) város falainál, majd testét Lidda városába vitték. Egyes íratok szerin Szent György Lidda-ban halt meg. A város mai neve Lod, Izraelben, ahol a mártír szent síremléke  található.

Fotó: Kristó-Gothárd Hunor

   A képzőművészetekben Szent György alakját a 6. századtól, előbb a mártírtörténetének, vértanúhalálának felidézésével ábrázolták, majd a 10. századdal kezdődően, úgy jelenítették meg, mint a sárkánnyal, démonnal küzdő harcos szentet.
   Az európai művészetben a sárkány feletti győzelmet többnyire az 1261 és 1266 között összeállított Legenda aurea elbeszélése szerint ábrázolták, rendszerint egyetlen jelenetben összefoglalva.

   A történet röviden a következő: a Silena város melletti tóban egy mérges sárkány lakott, aki már többször megfutamította a városlakókat. Ahhoz, hogy megmeneküljenek naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, egy-egy embert áldoztak a szörnynek. Már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, amikor a sors a király leányára esett. A leány könnyezve ment a tóhoz. Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baj van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, Krisztus nevében segíteni fogok rajtad.” Ekkor a sárkány kiemelte fejét a tóból. György Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor odaszólt a leánynak, hogy az övét kösse a sárkány nyakába, és vezesse be a városba. A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak a szörnytől. Higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig megölte a sárkányt.

Gelence, Szent Imre templom. Szent György harca a sárkánnyal falkép. Részlet

  Székelyföldön a sárkányt (démont) legyőző Szent György lovagot, a világ más tájaihoz hasonlóan már korán, a középkor óta ábrázolták a templomok fal- és oltárképein, valamint az oltárokhoz tartozó szobrászati alkotásokban. Tiszteletének máig tartó hagyománya jeleként áll a Kolozsvári testvérek középkori szobrának egyik másolata Sepsiszentgyörgy főterén. A szoborról közölt korábbi írásomból kiemelek egy kis részletet: „A kisméretű szobor egyedülálló művészettörténeti értékéről, keletkezésének és elhelyezésének körülményeiről könyvtárnyi értekezés született azóta, hogy az 1541. évi prágai tűzvészben történt sérülését egy korabeli krónikás megemlítette. Ekkor mint kútszobor állt a Mihulka-torony tövében és egy tűzben lezuhanó gerenda a lovag lándzsát tartó karját letörte. A Szent György-szobor kútszoborként történő elhelyezése abból a középkori hagyományból ihletődött, amelyet a Legenda aurea is megemlített: a megmentett leány apja által emelt templom oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyított, aki csak ivott belőle. Másrészt a műalkotás sokrétű jelentését gazdagítja a talapzaton megformált kígyókkal, gyíkokkal és békákkal benépesített vízparti táj, amelyben a mérges leheletű sárkány megjelenik. „A leheletével ölő sárkány (...) a járványoknak is megtestesítője, s a mocsári hüllők a szövetségesei” – figyelmeztet az ábrázolt állatok jelentésére Marosi Ernő, aki ezáltal konkrétan a pestistől való félelemre és egyben Szent György oltalmazó szerepére utal. „1373-ban a fekete halál élménye mindennél elevenebb – mondja – „s a pestis visszatérései gondoskodtak arról, hogy a rettenet ne menjen feledésbe!” Bővebben ld. 

Székelydálya, református templom. Szent György harca a sárkánnyal falkép. Részlet
Gelence, Szent Imre templom. Szent György harca a sárkánnyal falkép. Részlet

   Itt két, nemrég restaurált székelyföldi középkori Szent György falfestményt mutatok be.
  A szentélyének reneszánsz festményéről híres székelydályai református templomban, a 14. század végén megfestették a Szent László-legenda falképsorozatát. Ugyanaz a műhely, amely a László ciklust készítette egy nagyméretű Szent György kompozíciót is festett a hajó déli hosszfalán. Az évszázadok alatt töredékessé vált falfestményből Szent György sisakos, pikkelypáncélos alakjának felső fele, és a lovának a feje maradt viszonylag épen. A kép szentély felőli részében a városfalakon álló király és felesége imádkozó alakja látszik. Szent György sisakos fejét glória övezi, bal kezében kettős kereszttel díszített pajzsot tart, a jobb kezében tartott dárdát lefelé lendíti. Ezen a falfelületen, a ló előtt, a sárkány alakja elpusztult. A korabeli, hasonló ábrázolások alapján feltételezhető, hogy a megmentett lányt is megfestették, azonban az ő alakja is megsemmisült. Fontos eleme a falképnek a lovag feje körül olvasható gótikus, minuszkulás Sct Georgius felirat.

  A másik Szent György falkép a gidófalvi református templomban látható. A templom teljes helyreállításával együtt a Teleki László Alapítvány támogatásával restaurált 15. századi falfestmények a hajó északi falán, Jézus életének jeleneteit, az északi falon pedig a töredékes Szent László-legenda széles, mozgalmas ütközet jelenetét ábrázolják. A karzat-feljáró lépcső mögött bontakoznak ki egy kisebb, barna tónusban megfestett Szent György jelenet körvonalai, amelyekből a lovag glóriás arca vehető ki jobban, és a lándzsa, amelyet az érzékletesen megfestett sárkány torkába döf.

   Felfigyelhetünk arra, hogy mindkét templomban együtt festették meg Szent György és Szent László leányszabadító küzdelmét a keresztény lovagi eszmény szellemében.